A szabad munkavállalás az Európai Unió egyik nagy vívmánya, a keleti tagállamok mindegyike szinte megváltásként várta a határok lebontását. Még a kormányok is, pedig ma már látni, hogy inkább talán sírniuk kellett volna.

A felsőoktatás átalakításának egyik legkomolyabb és legtöbb vitát gerjesztő része, hogy az állami finanszírozásban tanulókat egy időre röghöz kötné a törvény, azaz előírná, hogy a képzés után bizonyos ideig Magyarországon kellene munkát vállalniuk. Ehhez a vitához szólt hozzá Botos Katalin is (írását lásd a jobb hasábban).

A röghöz kötéssel szemben és ellen is hozhatóak fel érvek. Mellette szól, hogy valahogy meg kell akadályozni, ráadásul rövidtávon, hogy az állami pénzen kiképzett orvosok, mérnökök, közgazdászok külföldre távozzanak, és ott járuljanak hozzá a jólét növekedéséhez. Logikus elvárás, hogy a magyar adófizetők fiataljaink taníttatásába ölt pénze megtérüljön valahol, és mivel ezt piaci alapon a bérlemaradás miatt nem lehet érvényesíteni, így marad az adminisztratív út. Nem kérdéses, hogy a munkaerő szabad mozgásának korlátozása nem optimális megoldás, de az is tény, hogy egyelőre más opció még nem igazán merült fel. Természetes, hogy hosszabb távon vonzóvá kell tenni a magyar munkaerőpiacot, és a probléma automatikusan megoldódik. De ehhez idő kell, nem is kevés.

A röghöz kötéssel kapcsolatban felvetődő kérdések közül egyre érdekesebbnek ígérkezik a munkaerő szabad áramlásának problematikája. Helyesen mutat rá Botos Katalin, hogy a külföldi munkavállalás szabadsága, a „koponyák külföldre áramlása” akkor is nagy gond lesz, ha nem állami pénzből tanult, hanem a saját pénzén. A képzett munkaerő kiáramlása jó eséllyel az európai uniós integráció egyik legélesebben felvetődő kérdése lesz, ami különösen azért meglepő, mert a 2004-es csatlakozás utáni években azokra a nyugat-európai államokra nézett haragos szemmel a magyar közvélemény és a politikai elit is, amelyek nem engedték be a magyar munkaerőt. Pedig a jelen állás szerint könnyen lehet, hogy nekik kellett volna hálásnak lennünk.

Az orvosok, a rezidensek problémája csak a jéghegy csúcsa. Azért is kulminálódik a probléma, mert itt rövidtávon is gondot okoz az ellátásban a munkaerő-kínálat csökkenése (és a bérek sem piaciak). De ugyanez lesz a gond minden olyan területen, ahol képzett munkaerőre van szükség. Nem beszélve arról, hogy az elvándorlás az adó- és járulékfizetésekben is érzékelhető hiányt fog okozni, ami a jelen költségvetési feszültség láttán bizonyosan nem lehet célja egyetlen kormánynak sem.

A közép-európai régió egészét érintő elvándorlási probléma azért különösen súlyos, mert láthatóan szakít azzal az alapvetéssel, miszerint az Európai Unió minden résztvevő számára előnyöket hozva működik. Ha a magyar orvosok máshol dolgoznak, az azt jelenti, hogy Magyarországon a szükségesnél kevesebb lesz az orvos, vagyis emberek élete kerülhet veszélybe. Ez pedig nem egy tipikus win-win szituáció.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Fontos harc, amiben vesztésre állunk

Durva megszorítással is nyerő lehet a kormány

Rossz mutató alapján büntet az EU?

Mi lesz veled, IMF?

Súlyos hibát vét Európa?
______________________________________________________________