Pénzügyi Szemle online blog

Ha az állam túl optimistán kalkulál a nyugdíjcélú befektetések várható nyereségével, akkor könnyen bajba kerülhet.

Parázs kis vita kerekedett közgazdász körökben az amerikai állami nyugdíjakkal kapcsolatban, melyekről a szakemberek egy része úgy véli, hogy alapos bajba sodorhatják az amerikai költségvetést abban az esetben, ha nem jönnek be a gyenge lábakon álló várakozások. (Bővebben lásd "Mennyivel tartozik az USA a nyugdíjasoknak?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Az állam ugyanis a tengerentúlon egy előre ismert havi összeget ígér a majdan nyugdíjba vonuló közalkalmazottaknak, annak megfelelően, hogy mennyi a fizetésük, és hány bedolgozott évük van. Ezt a majdani, akár évtizedek múlva esedékes pénzösszeget - ami tulajdonképpen az állam tartozása - csökkentik a nyugdíjpénzek várható befektetésein elért hozammal, mondván, ha egy év múlva fogok tartozni 100 egységgel, akkor ma tulajdonképpen csak kb. 90 egységgel tartozok akkor, ha ez alatt az egy év alatt kb. 10 százalékos hozamot fogok tudni elérni.

Oktatással, továbbképzéssel és nyugdíjkorhatár-emeléssel lehet csökkenteni az elöregedés jóléti veszteségeit.

A fejlett világban - és néhány feltörekvő gazdaságban is - a társadalom elöregedése a legfőbb hosszú távú gazdasági probléma, ami jelentős jóléti veszteségekkel járhat akkor, ha az államok nem készülnek fel már most az elkerülhetetlennek tűnő változásokra. Ha ugyanis a demográfiai trendekben nem következik be gyökeres változás - az egész problémakör okafogyottá válna, ha a születésszám emelkedne -, akkor a soron következő évtizedek megugró nyugdíjkiadásokat, csökkenő adóbevételeket, emelkedő államadósságokat és az életszínvonal általános csökkenését hozhatják. (Bővebben lásd "Elöregedés és nyugdíjreform" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Mit tehetnek az érintett államok - köztük Magyarország! -, hogy mindezt elkerüljék? Edgar Vogel, Alexander Ludwig és Axel Börsch-Supan, a National Bureau of Economic Research kutatóintézet közgazdászai tanulmányukban erre a kérdésre keresik a választ, és arra jutnak, hogy három kézenfekvő megoldás adódik: az elöregedő társadalmaknak növelniük kell külföldi befektetéseik volumenét, gondoskodniuk kell a nyugdíjas korú lakosság oktatásáról és továbbképzéséről, valamint meg kell emelniük a nyugdíjkorhatárt.

Az OECD országokban a legtöbb adófizetői pénzt szociális programokra és nyugdíjra költik, de szép summa megy el egészségügyre és oktatásra is.

Az OECD összeállított egy érdekes statisztikát, melyből kiderül, hogy a tagországok a 2000-ben mért 31 százalékról átlagosan 41 százalékra növelték a GDP-hez mért állami kiadások mértékét. Az állam tehát a nemzeti össztermékekhez mérten jóval többet költött 2010-ben, mint egy évtizeddel korábban, ami alighanem a válság nyomán fellépő jelentős plusz kiadásoknak tudható be. (Bővebben lásd "Szociális kiadásokra költenek a legtöbbet a tagországok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Állami kiadások alakulása a GDP százalékában

A legnagyobb mértékben a szociális kiadások ugrottak meg, a GDP közel 10 százalékáról a GDP közel 14 százalékára, de az egészségügyi kiadások is szépen növekedtek - megközelítőleg 5 százalékról a GDP 7 százalékára - és az oktatásra is többet költöttek - 5,2 százalékot a 4,5 százalék után - az államok 2010-ben, mint egy évtizeddel korában.

Ha nem vágjuk meg az egészségügyi- és nyugdíjkiadásokat, akkor idővel csak nagyon komoly egyéb megszorítások révén tudjuk majd mederben tartani a költségvetést. Legalábbis az OECD kutatói szerint.

A demográfia és az ahhoz kapcsolódó állami kiadás egy rendkívül pontosan számítható és előre jelezhető szelete a gazdaságnak, azaz a jelenlegi tendenciák alapján pedig könnyen megadható, hogy hogyan alakulnak a nyugdíj- és egészségügyi kiadások 10-20 vagy akár 30 év múlva. (Bővebben lásd "Egészségügyi- és nyugdíjkiadások versus adósságcsökkentés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az OECD országok számára ezek a kalkulációk túl sok megnyugtató információval nem szolgálnak, a jelenlegi magas adósságszintek, az elöregedő népesség és a tovább emelkedő várható élettartam fényében egészen biztosan kijelenthető: ha nem következik be a jelenlegi egészségügyi- és nyugdíjrendszert reformja, akkor a soron következő évtizedekben mind a nyugdíj, mind az egészségügyi kiadások komoly mértékben fognak emelkedni.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Költségvetések kiigazítási igénye szociális reformokkal (szürkével) és azok nélkül (kékkel)

A grafikon azt mutatja, hogy mennyivel kell lefaragni a költségvetés hiányát a 2012-es szinthez képest ahhoz, hogy 2050-re az államadósság 50 százalékra süllyedjen. A szürke oszlopok figyelembe veszik a szükséges szociális reformokat, míg a kékek ezek nélkül számolnak.

Rossana Merola és Douglas Sutherland, az OECD közgazdászai ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tendenciák nem fenntarthatók, nem lehet egyszerre lefaragni a költségvetés hiányát és az államadósságot, és engedni a szociális kiadások emelkedését.

Ha azt szeretnénk, hogy kevesebb legyen a rokkantnyugdíjas, akkor az oktatást kell fejleszteni és ki kell nyitni a határokat.

A rokkantnyugdíjasok száma és aránya egyre növekszik, ami jelentős plusz terhet ró a költségvetésekre. Mindez már nem csak Magyarországon okoz komoly fejtörést a gazdaságpolitikusoknak - hazánkban több mint 800 ezer rokkantnyugdíjas él, azaz a társadalom megközelítőleg 8 százaléka -, hanem az Egyesült Államokban is, ahol bár az országos átlag 6 százalékos, de vannak államok, ahol a munkaképes korú lakosság több mint 10 százaléka részesül valamilyen rokkantsági ellátásban. (Bővebben lásd "Tanulással a kevesebb rokkantnyugdíjasért" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A jövő minden bizonnyal a nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás erősödését hozza majd, ami a munkaképes korú, ám valamely bizonyított okból mégis munkaképtelen lakosság számára komoly kockázatot hordoz. Eljöhet ugyanis az idő, amikor az államok jelentősen megszigorítják a nyugdíjrendszereket, ami könnyen jelentheti azt, hogy a rokkantnyugdíjasok egy jelentős része a támogatást részben vagy egészében elveszíti. Erre érdemes már jó előre felkészülni, és megvizsgálni egyrészt, hogy mi lehet az oka a rokkantnyugdíjasok ilyen magas arányának, továbbá hogy mit lehet tenni a kilátások javítása érdekében.