Pénzügyi Szemle online blog

Semmi meglepetés nem volt a frankhitel-válságban, felkészülhettünk volna. A rossz hír az, hogy amint kikászálódunk a svájcifrank-csapdából, máris jön a következő zakó.

A hitelválságok a történelem során kísérteties hasonlóságot mutattak, és meglepően szabályos periódusokban követték egymást. Egy tipikus hitelválság - mint amilyen a magyar svájcifrank-hitelek felfutása volt - könnyen azonosítható: a gazdasági növekedés, a lakossági fogyasztás és az építőipar szárnyal, a részvényárak a magasba törnek, a lakosság egy főre eső hitelállománya legalább 30 százalékkal emelkedik, ömlik a tőke az országba, a nemzeti deviza masszívan felértékelődik. (Bővebben lásd "Hitelválságok: 2020-ig nyugtunk lehet?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ezt a folyamatot jellemzően egy hirtelen krach töri meg, melyet a deviza zuhanása, tőkemenekülés, recesszió, a hitelek bedőlése, és bankválság követ. A gazdaság kilábalása éveket vesz igénybe, a rossz hír azonban az, hogy mire ismét rendbe jönnének a dolgok, a gazdasági szereplők elkezdik letenni a következő válság alapjait.

A banknak 10 millióval tartozom, de a lakás már csak 8-at ér. Ismerős helyzet? A megoldás a magáncsőd intézménye lehet, ami Európában már működik, itthon azonban még alig beszélnek róla.

Bár a végtörlesztés lehetősége jelentősen csökkentette a magyar háztartások devizaadóságát, a bajba jutott adósok többségének nem jelentett segítséget. Ők nem hogy egy összegben, de gyakran még életük végéig sem tudják törleszteni adósságaikat, sőt az is megeshet, hogy tartozásukat örökül hagyják a következő generációknak. (Bővebben lásd "Magáncsőd Magyarországon pro és kontra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Számukra jelenthetne megoldást a magáncsőd intézménye, melynek lényege, hogy a bajba jutott hitelesek egy rendezett csődeljárással belátható időn belül megszabaduljanak terheiktől és "tiszta lappal" folytathassák életüket. Természetesen itt nem arról van szó, hogy egy devizahiteles egyszerűen bekopogtat a bankhoz, csődöt jelent és megtagadja a törlesztőrészletek további fizetését.

Magyarország egy életre megtanulta, hogy devizában rizikós eladósodni. Tehettünk volna azért, hogy a frank bukót megússzuk?

Svájcifrank-hitelek, magyar lakosság tömeges kínai részvénybefektetései 2007-ben, amerikai ingatlanbuborék, az 1630-as évek holland tulipánmániája, de említhetők a középkori boszorkányüldözések is, ezek mind-mind olyan buborékok voltak, amely kezdetben egyre több követőt vonzottak, majd később szépen lassan, avagy - ez a gyakoribb - látványos összeomlással értek véget. (Bővebben lásd "Buborékok, pénzpiacok nélkül is" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A pénzügyi, gazdasági vagy társadalmi buborékok rendszerint hasonló recept alapján alakulnak ki. Elindul egy gazdasági/társadalmi folyamat, melynek első nyerteseinek sikertörténete a később érkezők kedvét is meghozzák, akik beszállva tovább fújják a lufit.

Csodafegyvernek gondoltuk a svájcifrank-hiteleket, a tengerentúlon pedig a jelzáloggal fedezett kötvényeket, no meg a CDS-eket, és mi lett belőle? Egy jó nagy bukó.

Miért van az, hogy azok a pénzügyi innovációk, melyek valóságos forradalmat jelentenek a pénzpiacon, időről-időre méretes összeomlást idéznek elő a világgazdaságban?

A válasz egyszerű - mint ahogy arra Kenneth Rogoff, a Harvard professzora rámutat, - a pénzügyi szektorban 10-15 évente megfigyelhető egy ciklikusság, melynek első felében új és ígéretes pénzügyi termékek jelennek meg, melyek a ciklus közepén sikert sikerre halmoznak, végül azonban a túláradó spekuláció és a határtalan kapzsiság miatt pénzügyi katasztrófát okoznak. (Bővebben lásd "Szűkös évek várnak a bankárokra" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az uniós fejlesztések hozták a bajt, az önerőhöz ugyanis hitel kellett.

A magyar önkormányzatok eladósodásának egyik fontos oka az európai uniós pénzek nem megfelelő felhasználása - erre a következtetésre jutottak az Állami Számvevőszék ellenőrzései, amelyek eddig soha nem látott keresztmetszetet adnak a magyar önkormányzati rendszer egészéről. (Bővebben lásd "Összefoglaló a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetéről" című írásunkat a jobb hasábban).


Miről is van szó röviden? Arról, hogy az önkormányzatok ott fejlesztettek, ahol uniós pályázati lehetőségek voltak, ez volt a beruházások közötti szelektálás alapja. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nem az volt a kritérium, hogy mit lenne érdemes, illetve szükséges fejleszteni. Amennyiben az uniós pályázatok épp lefedték volna ez utóbbi területeket, akkor nem lenne baj, de sajnos a tapasztalatok szerint ez nem így történt.