Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hogyan csábíthatjuk Magyarországra a multikat?

Tömegével jönnek a külföldi cégek, ha a kormány csökkenti a vállalati nyereségadót? Hogyan lehet Magyarországra csábítani a külföldi befektetőket? Mi az összefüggés a telefonvonalak száma és egy ország tőkepiaci versenyképessége között? Tények és tévhitek a működő tőke beruházások és a tőkepiaci versenyképesség témakörében.

A napi híradásokban gyakran olvashatjuk, hogy a kormány döntései kedvezően, vagy épp elrettentően hatnak a külföldi befektetők döntéseire. Első hallásra teljesen logikusnak tűnik, hogy az adóemelések vagy az ingadozó forintárfolyam elriasztják a dúsgazdag, és ennek megfelelően munkahelyek százait/ezreit ígérő külföldi óriáscégeket, a valóság ugyanakkor ennél jóval árnyaltabb - legalábbis Katona Klára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense szerint.

A ''Magyarországnak nem az olcsó munkaerővel kell versenyeznie'' című interjúban kifejti (lásd jobb oldali hasáb), hogy az egyes kormányzati döntések valóban kihatnak egy ország GDP-növekedésére és ennek megfelelően hosszú távon befolyásolják a tőkebefektetéseket is, a működő tőke beruházások azonban soha sem az adott évi politikai döntések hatására alakulnak.

0 Tovább

Nagy lenne a baj, ha minden olcsóbb lenne

Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója szerint ha nem jön gyökeres változás, akkor a fejlett országokban megismétlődhet az 1930-as évek válságidőszaka. Hasonló félelmei vannak Soros Györgynek is, aki a német szigor hatásai miatt aggódik. De mit is jelent az akkori krízist jellemző defláció, és mennyire kell tőle rettegni?


Az 1930-as években a sorozatos bankcsődök és a pénzügyi rendszer működési szabályainak szigorítása a banki hitelezés összeomlásához, deflációhoz, a munkanélküliség megugrásához és a termelés visszaeséséhez vezetett.

0 Tovább

Vagy teljesen átalakul Európa, vagy vége az eurónak?

Az európai jegybank teljes átszabása, a bankrendszer strukturális átalakítása, illetve a nemzetállamok végét jelentő fiskális és politikai unió létrehozása - az egyik legbefolyásosabb brüsszeli agytröszt igazgatója szerint ezek közül kell választani, ha nem szeretnénk történelmi emlékké tenni az eurót.

Az eurózóna válságban van, és a válságból való kiút keresése a top-prioritás jelenleg Nyugat-Európában. A témával kapcsolatos cikkek, nyilatkozatok, vélemények sokszínűsége már eddig is arra utalt, hogy nem lesz könnyű megtalálni a felemelkedés útját, de azt azért nyugodt szívvel lehetett remélni, hogy legalább jó irányban folyik a keresgélés. Jean Pisani-Ferry, a Bruegel agytröszt igazgatója Az euróválság és az új lehetetlenségi trilemma cikkében azt állítja (lásd jobb hasáb), hogy ez sajnos nem így van.

0 Tovább

Haver-kapitalizmus vagy szabad piac?

A szabadpiaci kapitalizmusnál egyelőre nem találták ki jobb rendszert. A kritikák egy része abból adódhat, hogy a kritikusok ugyan "szabad piacról" beszélnek, de a korrupt, "haverok kapitalizmusára" gondolnak. Alan Greenspan gondolatai.

Ellenőrzött kísérletekre nemigen van mód a közgazdaságtudomány területén, de a Kelet- és Nyugat-Németország közötti, a II. Világháborút követő versenyfutás csaknem ilyennek volt tekinthető. A végeredmény a berlini fal leomlása után lett látható: a szovjet rendszert követő keleten a gazdaság teljesítőképessége a nyugati harmadára esett vissza - ezzel a párhuzammal kezdi Meddle with the market at your peril című elgondolkodtató írását a Financial Times-ban Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) egykori legendás elnöke.

0 Tovább

Vagy elkezdünk költeni, vagy nem is lesz miből?

A kormányok legnagyobb gazdaságpolitikai feladata a megfelelő kereslet helyreállítása, enélkül ugyanis nincs fenntartható fejlődés és munkahelyteremtés, vagyis nincs esély az államadósságok csökkentésére sem. Lawrence Summers egykori amerikai pénzügyminiszter legalábbis így látja.

Bizalom és kereslet - Lawrence Summers, az Egyesült Államok egykori pénzügyminisztere, a Harvard professzora szerint erre van szükség a gazdaság talpra állításához.

0 Tovább

Csökkenteni kell a béreket! - Ez a jól bevált német recept

A kormányok folyamatos megszorításokra kényszerülnek, hogy csökkentsék a költségvetés hiányát, a jegybankok az euró bevezetésével elveszítették az önálló kamat- és árfolyampolitikát - mégis hogyan legyenek úrrá a gazdasági válságon az eurózóna periféria országai?

A válasz Mickey Levy, a Bank of America vezető közgazdásza szerint egyszerű: csökkenteni kell a béreket!


A szakember - akinek cikkét Bércsökkentés: német recept válságos időkben címen ismertetjük (lásd jobb hasáb) - rámutat, hogy a versenyképesség és a bérszínvonal között szoros összefüggés figyelhető meg, és míg az elmúlt 10 évben a német vállalatok csak óvatosan emelték a béreket, addig az olasz, francia, görög és portugál cégvezetők nagyvonalúak voltak munkavállalóikkal.

0 Tovább

Devizahiteles válság: együtt könnyebb lett volna

Az európai uniós pénzügyi felügyeletek között nem volt együttműködés, ami lehetetlenné tette a fedezetlen devizahitelezés elleni hatékony fellépést. Az uniós szabályozás egy pár éves késéssel lépett életbe.

A 2007-ben kitört pénzügyi válság mára már európai adósságválsággá változott, de azért nem szabad elfelejteni, hogy nem annak indult. Az alapprobléma a túlzott hitelkihelyezés volt, azaz mindenekelőtt az, hogy olyan emberek, cégek, testületek kaptak hitelt, amelyek nem tudták ezt visszafizetni - legyen szó az Egyesült Államokról és lakástulajdonosokról, Európáról és az elszegényedett, versenyképességüket vesztett államokról, vagy épp Magyarországról és a devizahitelesek tömegeiről.

0 Tovább

A jegybanki függetlenség és a feltételezett rossz szándék

A tavaly év végén elfogadott új magyar jegybanktörvény komoly nemzetközi kritikákat kapott, és a jelek szerint nem is marad meg jelenlegi formájában. Vannak azonban támogatói és védelmezői is. Érdemes tehát körbejárni, hogy mit is jelent általában a jegybank függetlensége, illetve milyen szempontokból vizsgálható.

"A nemzeti bankról szóló törvény sérti a jegybank függetlenségét" - a leggyakrabban ezt hallani a 2011 végén rohamtempóban elfogadott jegybanktörvényről. "Az új jegybanktörvény nem fokozta, hanem épp, hogy csökkentette a jegybanki függetlenség-eszme megsértésének esélyét" - vélekedik A jegybanki függetlenség és az új magyar jegybanktörvény című értekezésében (lásd jobb hasáb) Bánfi Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, az MNB Monetáris Tanácsának korábbi tagja.

A két állítás egymással ellentétes, így vagy (a) valaki téved, vagy (b) nem ugyanarról beszélnek, vagy pedig (c) másképp látják egy-egy tényező jelentőségét és fontosságát egy adott folyamatban. Érdemes lehet tehát megvizsgálni a kritikák és a támogató vélemények tükrében, egy kicsit elvi szemszögből is ezt a kérdést.

0 Tovább

Amit el kell kerülni: a lassú és fájdalmas görög út

Közszféra átalakítása, privatizáció, adóreform, liberalizáció, munkaerő-piaci reform, bércsökkentés - ezeket az első ránézésre is fájdalmas lépéseket mindenképp meg kell tennie Görögországnak, amely ezzel együtt sem biztos, hogy elkerülheti a csődöt és a leszakadást.

Hogyan jutott el Görögország idáig? - ez Antonio Garcia Pascual és Piero Ghezzi tanulmányának (lásd jobb oldali hasáb) kiinduló kérdése. A szerzőpáros az okokat egészen 2001-től, a görögök Gazdasági és Monetáris Unióhoz (EMU) való csatlakozásától vizsgálja. Görögország csatlakozása az eurózónához nem csak közös fizetőeszközt, hanem olcsó hitellehetőségeket is jelentett, amely a gazdaság éveken át tartó, gyors bővüléséhez vezetett (a GDP értéke 2001 és 2008 között 164 százalékkal nőtt).

Ez a nagyarányú növekedés azonban csak a valóság egyik oldala. A valóság az, hogy a növekedés együtt járt a görög gazdaság versenyképességének nagyarányú romlásával, illetve elfedte és így tovább növelte a közszférát jellemző hatékonytalanságot.

0 Tovább

Bomba biznisz a kalózkodás

Az elmúlt évek egyik legjobb befektetése a szomáliai kalózkodás finanszírozása és felfuttatása lehetett, ami mára valóságos iparággá nőtte ki magát, és 2009-ben nem kevesebb, mint 70 millió dolláros bevételt eredményezett.

A világ egyik legszegényebb országának számító Szomáliában - ahol az egy főre jutó GDP az évi 300 dollárt is alig éri el, ami kevesebb, mint napi egy dollár - az első számú gazdaságélénkítő tevékenység a kalózkodás.


A Chatham House tanulmányából kiderül (lásd jobb oldali hasáb), hogy a többnyire helyi halászokból verbuvált kalózokat elsősorban külföldre menekült gazdag üzletemberek pénzelik, akik az elfoglalt hajórakományok után követelt válságdíjak mintegy felére tartanak igényt, a fennmaradó összeget pedig a szomáliai gazdaság fellendítésére fordítják.

0 Tovább

A hitelminősítőkön múlhat Skócia sorsa?

Nyugat-Európa egyik jelenlegi és a világ egykori egyetlen vezető hatalma, az Egyesült Királyság életében előreláthatólag 2014 őszén sorsdöntő népszavazásra kerül sor, mégpedig Skócia függetlenségéről és esetleges különválásáról.

A népszavazás politikai ügy - gondolhatnák. A Financial Times neves publicistája, Martin Wolf azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostani európai adósságválság közepette ez nem ilyen egyértelmű, a gazdasági hatások ugyanis nagyon komolyak lehetnek. Főleg ami az adósságot, illetve annak finanszírozhatóságát és a devizapolitikát illeti.

Wolf szerint Skóciának nagyon figyelnie kell arra, hogy milyen állampénzügyi és gazdasági helyzetet örököl egy esetleges különválásnál.

0 Tovább

A bankok húzzák a nótát, az adósok táncolnak

A befektetők nem kiszolgálói többé a gazdaságpolitikának, hanem annak alakítóivá léptek elő. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a globalizáció megbontotta a korábban fennálló egyensúlyt a hitelezők és hitelfelvevők között, mégpedig az előbbiek javára.

Korábban a pénzügyi körök függtek a "jó adósoktól", amely kategóriát elsősorban az államoknak tartották fenn, mára pedig legalább két szinten is komoly változások álltak be.

Az egyik, hogy az államok immár nem tekinthetőek jó adósnak, az államadósságok a banki könyvekben egyre inkább gondot jelentenek, nem pedig biztos profitot. A másik komoly változás az, hogy a globalizációval kinyíltak a határok, és azon szerencsések, akik megtakarításokkal rendelkeznek, ma már nagyon széles választékból szemezgethetnek, és egyáltalán nem evidens, hogy épp a nyakig eladósodott államoknak adják majd kölcsön megtakarított pénzüket.

"Korábban még azt lehetett gondolni, hogy nem csak az adósnak, de a hitelezőnek is fontos a kapcsolat, fontosak vagyunk mi, a hitelfelvevők is" - fogalmaz a Lélekcserélő idők: a pénzügyi körök húzzák a nótát című elemzésében (lásd a jobb hasábban) Botos Katalin, aki szerint a közpénzügyeket kézben tartani, a magánvállalkozásokat segíteni, az elszabadult elvárások forradalmát pedig megfékezni kell annak érdekében, hogy az állam újra viszonylag jó adós legyen.

0 Tovább

Már az olcsó pénztől is félni kell

Az elmúlt két évtizedben érdekes változást eredményezett a laza jegybanki politika az Egyesült Államokban, és ez a perverz folyamat a gazdasági krízis során csúcsosodott ki igazán: a gazdaság úgy gyarapodott, hogy közben egyre kevesebb új munkahely jött létre.

Az 1929-33-as világgazdasági válságot követő évtizedekben az Egyesült Államok több kisebb krízist is átélt, melyek során a munkaerőpiac gyorsan talpra állt. A válságok kirobbanását követően átlagosan 8 hónapra volt szükség ahhoz, hogy a munkanélküliségi ráta visszaálljon a korábbi békeidőkre jellemző szintre.

A 8 hónap mai szemmel nézve már nem tűnik soknak, a jelen kor gazdasági vezetői ezt gondolkodás nélkül aláírnák. A munkaerőpiac regenerációjához szükséges idő ugyanis a globalizáció korszakában hirtelen és látványosan elnyúlt, az 1990-91-es recessziót követően már 23 hónapnak kellett eltelnie, mire a foglalkoztatás visszaállt a krízis előtti szintre, a 2001-es gazdasági visszaesést követően pedig már 38 hónapnak.

A 2007-ben kirobbant válság ezt a negatív rekordot is megdönti, azaz a globalizáció által elindított folyamat tovább gyorsul: az amerikai gazdaság úgy áll vissza a stabil növekedési pályára, hogy közben nem teremt nagy számban új munkahelyeket.

A kérdés természetesen az, hogy miért?

0 Tovább

Ki kell-e dobni a régi közgáz-könyveket?

Százezrével ontják évente a világ egyetemei a közgazdászokat, mégsem volt közülük szinte egy sem, aki előre tudta volna jelezni a mostani válságot. Sőt: nem, hogy a kiutat nem látni, de azzal is gondja van a közgazdászoknak, hogy leírják, mi is töténik jelenleg a gazdaságban. Mit lehetne válaszolni II. Erzsébetnek?

A 2012-es évet is alapjaiban meghatározó gazdasági válság 2007 végén, 2008 elején robbant ki. II. Erzsébet angol királynő 2008 novemberében ellátogatott a neves London School of Economics-ra (LSE), hogy felavassa a 71 millió fontos költséggel átadott új oktatási központot. A királynő egyszer csak odafordult Luis Garicanóhoz, az LSE kutatási igazgatójához és megkérdezte: miképp lehetséges, hogy senki nem látta előre a válságot?

0 Tovább

Elered-e a százmilliárdos dolláreső?

Kinyitja-e ismét a pénzcsapokat az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed?

A Fed mennyiségi lazítás programjának (Quantitative Easing, QE) első és második fordulója a jelek szerint meghozta a várt eredményeket, az amerikai gazdaság ha lassan is, de éledezik, a munkaerőpiac elindult a felépülés útján, miközben az infláció tolerálható szinten maradt.

Utóbbi tényező elméletileg lehetővé teszi egy harmadik forduló, azaz a QE3 beindítását, amitől egyes szakemberek azt várnák, hogy újabb lökést ad a szárnyait bontogató gazdaságnak.

0 Tovább

Modern kalózok-e a pénzügyi spekulánsok?

Mi a közös a tengereket rettegésben tartó kalózokban és a saját hasznuk érdekében bárkin átlépő globális spekulánsokban? És mindezt miért érti jobban egy francia, mint egy magyar?

Első hallásra mindenképp meglepő párhuzamot állított fel tavaly decemberben a budapesti Francia Intézetben tartott előadásában Antoine Garapon francia jogászprofesszor, aki szerint a nemzetközi pénzügyi befektetők, a traderek egyfajta modern kalózoknak tekinthetőek.

Garapon szerint mindkét csoportot jellemzi, hogy elveti a lojalitást, a felelősséget, a szabályozottságot, hogy nem fizet adót, nem szolidáris semmilyen közösséggel, az azonnali hasznot keresi, nem fogadja el a külső korlátokat, és kizárólag a saját maga által felállított szabályokat ismeri el önmaga felettinek.

0 Tovább

Mi az a Pénzügyi Szemle Online blog?

A Pénzügyi Szemle Online blogot a Pénzügyi Szemle Online közpénzügyi portál szerkesztői írják.

A Pénzügyi Szemle Online az Állami Számvevőszék által kiadott és szerkesztett tudományos portál, amely a Pénzügyi Szemle közpénzügyi folyóirathoz kapcsolódik. A portál támaszkodik a Számvevőszék tudásbázisára, de munkáját külsős szakértők is segítik. Munkánk végső célja a felelős, hasznos, eredményes és hatékony közpénzgazdálkodás elősegítése, valamint a pénzügyi kultúra széles körben történő emelése, fejlesztése. A cikkekben és a bejegyzésekben megfogalmazott vélemények a szerzők, illetve a szerkesztők sajátjai, így nem tekinthetőek az ÁSZ hivatalos véleményének.

Célkitűzésünk, hogy közérthető nyelven vitassuk meg a pénzügyek, kiemelten pedig a közpénzügyek legfontosabb kérdéseit. Aktuális és a közgondolkodást érintő problémákra fókuszálunk, írásaink pedig a könnyen érthetőség mellett a hitelesség, a megalapozottság, a kiegyensúlyozottság, valamint a tudományos igényesség elvárásának is meg szeretnének felelni.

Valljuk, hogy a közt érintő szinte minden kérdésnek vannak pénzügyi és közpénzügyi kihatásai, így nem csak a szűken értelmezett pénzügyi kérdésekkel, hanem a közgazdaságtan és a pénzügytan határterületeivel is szívesen foglalkozunk.

A blog szerzőit a pszo@asz.hu címen lehet elérni.

Jó olvasást és hasznos vitát kívánok minden érdeklődőnek!

Kolozsi Pál Péter
felelős szerkesztő
Pénzügyi Szemle Online

0 Tovább

Pénzügyi Szemle online blog

blogavatar

Hitelesen és közérthetően közpénzügyekről és gazdaságról

Utolsó kommentek