Megvan, mit nézett el alaposan az IMF, amikor megszorítást javasolt az európai országoknak.

Korábbi posztunkban bemutattuk, hogy az IMF alapos hibát vétett a válság során, miután alulbecsülte a költségvetési szigor gazdasági aktivitásra való kihatását. A szakemberek ugyanis úgy számoltak, hogy az eurózónának megéri ragaszkodni a megszorításokhoz, miután 1 százaléknyi adóemelés vagy kiadáscsökkentés „mindössze” 0,5 százalékkal csökkenti a GDP-t. Ezzel szemben kiderült, hogy a negatív hatás a valóságban nem 0,5, hanem 1,3, azaz egy 1 százalékos megszorítás valójában 1,3 százalékkal rontott a nemzeti összterméken. (Bővebben lásd "Ezért tévedett az IMF" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

De vajon hogyan tévedhetett ekkorát az IMF, és hogyan adhatott olyan tanácsot az eurózónának, ami hosszú elnyújtott stagnálást, a dél-európai országokban pedig mély recessziót okozott?

A válaszra nem kellett sokáig várni, Olivier Blanchard és Daniel Leigh, az IMF közgazdászai január elején kiadtak egy elemzést, melyben egyértelművé teszik: az IMF egyszerűen elszámolta a fenti mutatószámot. Vagyis talán pontosabb ha azt mondjuk, hogy egy lejárt szavatosságú gyógyszert írt fel a bajba jutott államoknak.

A krízis előtt ugyanis valóban 0,5 volt ez a bizonyos mutató. Teljesen természetes és a korábbi válságok során is megfigyelhető folyamatnak tekinthető ugyanakkor, hogy a mutató válságok alatt megemelkedik. Ennek oka, hogy a háztartások és vállalatok takarékoskodnak és tartózkodnak a hitelfelvételtől, így az állam megszorítása jóval nagyobb mértékben visszaveti a gazdasági növekedést, mint békeidőben. A 0,5-ös multiplikátorral számolni tehát épp azt nem vette figyelembe, hogy válság van, és ezzel sok esetben csak tetézte a bajt.

Az is természetes azonban, hogy a mutató értéke a talpra állással szépen lassan visszatér 0,5 közelébe, azaz a viharfellegek elültével egyre kisebb negatív hatással jár, ha az állam megszorít.

Az IMF közgazdászai tanulságként leszűrik: az államnak a válság legnehezebb időszakában, amikor a mutatószám 1 fölé lendül, semmiképp sem szabad megszorítania, az elkerülhetetlen egyensúlyjavító intézkedéseket csak később szabad meglépni, akkor, amikor a mutató visszatért 0,5 közelébe, azaz a gazdaság már talpra állt.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mikor jönnek haza a londoni magyarok?

Lenne mire költeni a nyugdíjpénzeket

Minél messzebb Európától!

Ezt alaposan félrenézte az IMF


Halkan fújtuk fel a frankbuborékot?

Lengyelország mint a magyar álom