Mit tehetünk, ha a milliárdok eltűnnek, a megrendelést pedig a „haverok” kapják?

A korrupció mára az emberek életének szerves részévé vált. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a saját bőrünkön még nem tapasztaltuk, a hírekből akkor is beugrik egy-két „eset”, melyek ugyanakkor többnyire következmények nélkül maradnak. Néhány napig, esetleg hétig cikkeznek arról, hogy "ki mennyit lopott", vagy egy-egy nagyberuházás során "mi hogy csúszott el", és ennyi. (Bővebben lásd „Az iskolapadban kezdődik a korrupció elleni harc” című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A korrupció láthatatlanul átszövi a gazdaságot, rombolja a bizalmat, lassítja az ügyintézést, gyengíti a jogállami kereteket. Az okozott károk gyakran alig észrevehetőek, a megbízhatatlan rendszer miatt egész beruházások maradhatnak el, munkahelyek veszhetnek oda, a már meglévő rendszerek pedig fokozatosan lerobbanhatnak.

A korrupció ellen küzdeni kell, a kérdés már csak a hogyan. Hogyan léphet fel az ember a láthatatlan ellenfél ellen, aki ott lapulhat bármely íróasztal vagy kedvesen mosolygó tárgyalópartner mögött? A szigor és a bűnüldözés erősítése kínálhat megoldást, ennél azonban talán hatékonyabb a megelőzés, azaz ha már gyermekkorban letesszük a korrupciót elutasító magatartás alapjait.

Ebből a szempontból meghatározó szerepe van a közoktatásnak, a szabályok betartását és a feddhetetlenség kultúráját ugyanis már fiatalon be kell építeni a személyiségünkbe, az énképünkbe. Hogy egy hatéves gyermeket teljesen hidegen hagy, hogy miért nem szép dolog egy állami nagyberuházás során milliárdokat „lopni”? Ez kétségtelenül így van, az adott korosztály számára érthető és értelmezhető korrupciós esetek kérdéskörét végigjárva azonban már egészen fiatalon elsajátíthatók a felnőttként is követett normák.

Ha a négyéves gyermek megtanulja, hogy nem illik elvenni a másiktól a műanyag gereblyét, a tízéves, hogy nem ígéeünk két gombóc fagyit egy kis segtíségért a rivális csapat kapusának, a húszéves pedig azt, hogy nem dudáljuk le a friss jogsival az időseket a zebrán és nem vesszük meg a tételsort a fénymásoló fiútól, akkor van rá esély, hogy ezek a fiatalok a felnőtt életben, a munkahelyen vagy a hivatalban sem fognak elcsábulni.

Az itt leírtak egy hosszú és fáradságos tanulási folyamatra utalnak, a korrupció elleni harc ugyanakkor csakis úgy lehetséges, ha minél korábban megértjük a veszélyeit, felismerjük a jeleit és tenni is akarunk ellene. Ha elhisszük, hogy valóban fontos a korrupció visszaszorítása, és hogy ez a fejekben lehetséges.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mennyi pénzt veszíthet Magyarország?

Ne bízzunk a bankokban

Nagy bajban a franciák

Szomorú adatok a magyar egészségügyről

Hívj, ha átver a bank!

Magyarország még egyben marad