Nobel-djías közgazdász pár soros összegzése arról, hogy miért nincs sok oka mosolyogni a válságban levő euró-országoknak.

Görögországban és az eurózóna többi, nehéz helyzetben levő államában nem nagyon vannak jó válaszok a jelenlegi helyzetre – legalábbis Paul Krugman, Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint. Egyre gyakrabban felmerül az is, hogy az eurózóna jelenlegi formájában meg sem marad (ennek hatásait is többféleképp látják, lásd Európa: gazdasági káosz, vagy fejlődés? című cikkünket a jobb hasábban)

Krugman úgy véli, hogy a periféria országainak komoly gondjai vannak, de ez a közkeletű vélekedéssel szemben elsősorban nem az adósságokból, hanem a fizetési mérlegek problémáiból, illetve az 1999 és 2007 között beáramlott tőkemennyiségből és az ezáltal okozott inflációból adódik. Az árak emelkedése ugyanis versenyképességi gondokat okozott, amit most korrigálniuk kell. Minderre jött rá az adósságválság, ami miatt nemzetközi pénzügyi segítséget kellett kérniük, a pénzért elvárt megszorítások pedig csak súlyosbítják a felülértékelt devizák miatt amúgy is tomboló gazdasági válságot és visszaesést.

Krugman szerint az Európai Központi Banknak és Németországnak kellene cselekednie: kevesebb megszorítást kellene elvárni, és magasabb inflációt kellene engedélyezni. A megszorítások ugyanis kontraproduktívak: visszavetik a növekedést, ami akkor is jó eséllyel növeli az államadósság arányát, ha a deficiteket kordában tartják a kormányok.

Na de mit tehetnek a szegényebb, most gondban levő periféria-országok? Az államcsőd nem oldja meg a versenyképességi problémát, a fiskális helyzetet pedig tovább rombolja. Az eurózóna elhagyása gyors leértékelést jelentene, ami javítaná a versenyképességet, de rendkívül romboló hatású lenne, így feltehetően ezt csak abban az esetben lépi meg bármelyik ország, ha valóban nincs más megoldás. Egy szó mint száz csapdahelyzetben vagyunk, egy ilyen ország első embere tehát nem tehet mást, mint kevesebb megszorítás előírásáért könyörög, megpróbálja javítani a versenyképességet (erre nincs sok eszköze), és vár, hátha a dolgok maguktól jobbra fordulnak, illetve hátha annyira elromlanak, hogy adott lesz a gazdasági és politikai környezet ahhoz, hogy az ország elhagyhassa az eurózónát.

Ennél rövidebben és közérthetőbben talán nem is igen lehetne összefoglalni, hogy miért van veszélyben az euró.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is! 

Magunkra húztuk a román cukrot

Nyugdíjat, segélyt ne, autópályát igen!

Mi jöhet az euró csődje után?


Hoppon maradhatnak a magyar vállalkozók


Megágyaztak a svájcifrank-hitelek a válságnak

Még alacsonyabb fizetések kellenek?
______________________________________________________________