Pénzügyi Szemle online blog

Hiába Brüsszel legjobb szándéka, ha a tagállamok nem hajlandóak alkalmazkodni, akkor reménytelennek tűnik egy sikeres Európai Unió kialakítása.

Az Európai Unió és az eurózóna az integrációs folyamattól a kezdetektől fogva azt várta, hogy egyrészt az egyes országokban javulhat a gazdasági kormányzás minősége, másrészt az egyes tagállamok integrálódhatnak egy egységes európai gazdasági rendbe. A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy ez a várakozás a legkevésbé sem vált valóra. (Bővebben lásd "Kormányzás Európában, trendek és törésvonalak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

A szomorú tény az, hogy az egyes tagországokban annak ellenére romlott a kormányzás minősége az elmúlt tíz évben, hogy épp erre az időszakra esett az európai integrációt felgyorsítani hivatott euróbevezetés. Viszont ha egy ilyen ideális időszakban nem tudtak sem egymáshoz közeledni az egyes tagországok, sem - legalábbis a periféria országok - magukhoz képest előrelépni, akkor felmerül a kérdés, hogy távlatilag fel lehet-e egyáltalán építeni egy egységesen működő és sikeresen integrált európai közösséget.

A következő évtized a gazdaságok helyben járásával és a zombi bankok agóniájával telhet Európában.

Úgy tűnik, hogy Európában ha lassan is, de megoldódnak a problémák, ez ugyanakkor csupán azt jelenti, hogy a teljes gazdasági összeomlást sikerül elkerülni. Ettől függetlenül az eurózóna nem kerülheti el a Japánból már jól ismert forgatókönyvet, és a következő évtizedet minden bizonnyal mind a bankrendszer, mind a teljes gazdaság "zombi-üzemmódban" tölti majd - véli Wolfgang Münchau, a The Financial Times publicistája. (Bővebben lásd "Az összeomlás elmaradt, a kilátások változatlanul borúsak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Ami a bankokat illeti, bár az illetékesek megígérték, hogy jövőre élete hívják az eurózóna bankunióját, ez ugyanakkor szinte biztosan csak látszatintézkedéseket tartalmaz majd. A tőkehiánnyal küzdő bankok központi feltőkésítésére aligha lehet számítani - mint ahogyan az eurókötvény is csak álom marad -, a közös betétbiztosítás sem fog megvalósulni, a központosított felügyeleti rendszertől pedig naivitás lenne csodát várni. A hitelezés ilyen módon továbbra is akadozhat, ami a gazdasági növekedést is hátráltatni fogja.

A most véget ért magyar túlzottdeficit-saga is azt mutatja, hogy az EU egyre kevésbé hallgatna a tagállami politikusokra, mondván: a brüsszeli bürokraták majd mindent elintéznek. Egyelőre nem úgy fest, hogy ez a jó irány.

Az Európai Unióban immár hatodik éve válság van, és a válságkezelés egyelőre adós maradt az átütő sikerekkel. Az már látható, hogy uniós szinten a nyílt újraelosztással szemben óriási az ellenállás ("Hans nem fizet Jorgosznak"), de az is egyértelmű, hogy a megvalósuló válságkezelési lépések (a mentőcsomagok és például az EKB politikája) is jelentős újraelosztást jelentenek a tagállamok között ("végső soron mégis Hans fizet Jorgosznak"). Miképp lehetséges ez? (Erről lásd "Válságkezelés Európában, a gazdaságpolitika depolitizálása" című cikkünket a jobb hasábban).

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Győrffy Dóra, a Pázmány egyetemi docense szerint úgy, hogy a válságkezeléshez kapcsolódva az Európai Bizottság egyre növekvő kompetenciákat von magához a nemzeti szintű gazdaságpolitika felett, és a demokratikus döntéshozatal visszaszorulásának vagyunk szemtanúi. A hitelező országokban a lakosságot nem kérdezik meg arról, hogy akarnak-e másokat kimenteni, illetve az adós országokban sincs arra komoly érdeklődés, hogy a helyiek belemennének-e az adott feltételekkel a "válságkezelésbe". Na, ez a gazdaságpolitika depolitizálása: a magukat kompetensnek tartó bürokraták "kizárólag szakmai es nem politikai alapon" határozzák meg a gazdaságpolitikát, és azokat kivonják a demokratikus döntéshozatal alól.

Ha a bank magától nem akar hitelt adni a legnagyobb foglalkoztató kis és közepes vállalatoknak, akkor ezt felülről kell ösztönözni és támogatni.

A kis és közepes vállaltok nem kapnak hitelt - vagy csak nagyon drágán -, nem tudnak beruházni, nem teremtenek munkahelyet, ami csak mélyíti a recessziót az eurózóna nehezebb sorsú országaiban. A bankok arra hivatkoznak, hogy mindez nem az ő hibájuk, mondván nincs is kereslet a hitelekre, ami meg van, az olyan kockázatos, hogy pénzügyi öngyilkosság lenne megítélni. Ördögi kör, amire ugyanakkor létezik kézenfekvő megoldás Gilles Moec, a Deutsche Bank elemzési igazgatója szerint. (Bővebben lásd "Mit tegyen az EKB, hogy segítse a kkv-k hitelezését?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

A bankok álláspontja tökéletesen érthető a szakember szerint, amint vonakodnak kockázatot vállalni az eurózóna periféria országaiban. Az olasz kkv-k hatékonysága például a hasonló méretű német vállalatok hatékonyságának még a 70 százalékát is alig éri el, amely adat Görögországban vagy Portugáliában még kiábrándítóbb. Csoda ezek után, hogy egy bank nem ad hitelt a periféria kkv-knak? De ha egy kis felülről jövő ösztönzésnek köszönhetően mégis adna, akkor elképzelhető, hogy a megnyíló pénzcsapoknak köszönhetően a periféria országok is növekedésnek indulnának?

Egyeseknek mosolyra görbül a szája a költségvetési megszorítások bejelentésekor.

Az ember azt hinné, hogy senki nem szeret rosszabbul élni, de ez tévedés, mert mind a közgazdászok, mind a politikusok között számos megszorítás-pártit ("austerians") találni. Na, de mi motiválhatja őket? (Bővebben lásd "Öt jó érv a megszorítások mellett" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Több lehetőség is van:

- Vannak a meggyőződésesek, akik szerint megszorítani jó, mert valóban csak így nyerhető vissza a közpénzügyek egyensúlya, amit az is bizonyít, hogy milyen okos emberek mondják, hogy szükség lenne rá.